FÜRGEGYÍK

Lacerta agilis

Ismertetés

Egyik (ha nem "a") leggyakoribb hazai gyíkfajunk, élőhelyét tekintve igazán nem válogatós, minden terület megfelel neki, ahol akad egy kis meleg. Teste közepesen hosszú, farkával együtt 18-22 cm, inkább tömzsi, vaskos benyomást kelt. (Szemben a zöld gyíkkal, amely nagyobb, hosszabb és karcsúbb.) Feje is rövid, vaskos, oldalnézetben magas, vastag. Farka nem feltűnően hosszú, a testhossznak legfeljebb másfélszerese; a nősténynél meg ennél is rövidebb. Színe változatos, és ahogy ez a nyakörvös gyíkoknál megszokott, némi ivari kétalakúságot mutat. A hím oldala zöldes, párzási időben élénk fűzöld, háta két élén sötétbarna sáv fut, amelynek a közepén világos; fehéres foltok sorakoznak. Hasoldala kékes vagy zöldes fehér, porcelánszínű, fekete pöttyökkel, végtagjai az oldalával megegyező színűek. Combpórusai feltűnőek; nagyobbak, mint a nőstényé, kilátszik belőlük a nemek közötti jelzéshez használt viaszos illatanyag. A nőstény háta a híméhez hasonló, de oldalán kevés a zöld szín, inkább az is barnás, szürkés vagy sárgás árnyalatú. Hasa élénksárga, halvány vajszínű vagy fehér, fekete pöttyökkel. A fiatal egyedek színe eltér az öregekétől, egyszínű barnák, oldalukon sötéttel keretezett fehér szemfoltok sorakoznak. A fürge gyíknak ismeretes egy színváltozata is, amelynek hátáról hiányoznak a fehéres foltok, azok helyét egy széles vörösbarna, rézvörös, esetleg barnásszürke vagy narancsszínű sáv foglalja el (vöröshátú fürge gyík.

Elterjedés

Európai előfordulása kihagyja Nyugat-Franciaországot, az Ibériai-félszigetet, Olaszország legnagyobb részét, Görögország déli felét és Norvégiát. Keleten áthúzódik Ázsiába is. Hazánkban sík-, domb és hegyvidéken mindenütt gyakori, a lakott településektől az erdőszélekig, de mégis talán leginkább a napos lejtőket, a nyílt vagy csak kevéssé bokros réteket, gyepeket kedveli.

Életmód

A fürge gyík élőhelyét és egyéb ökológiai körülményeit tekintve meglehetősen igénytelen, opportunista. Szinte mindent megeszik, amelynek mérete kisebb, mint a feje, de előnyben részesíti a lepkehernyókat, az egyenesszárnyú rovarokat és más puha testű ízeltlábúakat. Szeret a fűcsomók közti nyílt foltokon napozni, és jól viseli mind a magas, mind a viszonylag alacsony hőmérsékletet is. Gyakran található együtt más fajokkal, így a zöld gyíkkal, a homoki gyíkkal, az elevenszülő gyíkkal, vagy akár a fali gyíkkal is. A nőstény 5-8 babszemnyi tojást rak a meleg, nyílt, többnyíre homokos talajfoltba, amelyeket aztán a nap melege költ ki. A fürge gyík az időjárástól függően október második felétől március közepéig telel az avarban, kövek alatt, fagymentes helyeken.